Nasiként csak ezt fogyasztom. Nem számít, hogy milyen alakú.
Mackós? Béka formájú? Netalántán kukacka? Mindegy, csak legyen mindig otthon
belőle. (Azért azt megjegyzem, hogy a Tukános a kedvencem. J)
Éppen egyik este megint csak majszolgattam, amikor az
újságban olvasom: „a múlt héten, életének 91. évében elhunyt” Hans Riegel a
Haribo elnöke… L Ó
jaj!!! Most mi lesz?
Aztán a következők fogalmazódtak meg bennem: a cukorka
marad, ez egészen biztos. Hiszen egész Európában 15 telephelyen azért dolgoznak
minden nap az emberek, hogy a Haribo védjegye – Haribo macht Kinder froh, und
Erwachsene ebenso – azaz a „Gyermek, felnőtt kedve jó, édes élet, Haribo”, ne
csorbuljon.
Érdekes, hogy eddig nem nagyon olvastam Riegel-ről szóló
cikkeket, írásokat. Sőt, nem is nagyon néztem utána, hogy honnan is ered a
Haribo. Megelégedtem azzal, hogy minden egyes bevásárlás során leemelek egy-egy
zacskó gumicukrot a polcról és élvezem azt az ízvilágot, amely már-már
mindennapjaim részévé vált.
Most pedig hirtelen egy véletlenül kezembe akadt újságnak
köszönhetően kitárul előttem a világ, s egyszerre Hans-ról is tudomást szerzek.
J
Megtudtam például azt, hogy munkamániás volt, s hogy az alkalmazottait nagyon
becsülte. Jól tudott szaxofonozni, ezáltal gyakran szórakoztatta közönségét a
vállalati rendezvényeken. Nemcsak szorgalmas és zenekedvelő volt, a sportban is
kiemelkedő jelentőséggel bírt. A tollaslabdázás tekintetében még országos
bajnokságot is nyert.
A második világháború idején hadifogságát töltő ifjú Hans,
még csak gondolni sem mert arra, hogy valaha is veszélybe kerülhet az édesapja
által alapított cég. Ez csak akkor vált
világossá, amikor a szeretett gondviselő, hazatérte után, nem tudta fogadni őt.
Most pedig már ő sincsen közöttünk. Mi lesz most a Haribo-val? Van-e még valaki
a Riegel családban, aki továbbviszi a hagyományokat vagy esetleg jön egy új
tulajdonos? Mi lesz most a már megszokott csomagolással? A különlegesebbnél
különlegesebb ízű desszertfalatkákkal? Gondolom, hogy titeket is foglalkoztat
ez a kérdés, hiszen nem csak én szeretem a gumicukrot. Vagy mégis?
Ha szeretnétek bővebben olvasni Hansról és a gumicukorról,
ajánlom figyelmetekbe a HVG 43. számának 62-63 oldalig terjedő cikkét.
Félix
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése